Mesélj, hogy vagy?

Mesélj, hogy vagy? Kérdezném tőled, ha itt ülnél velem szemben a tanácsadáson. Á, hát elég jól, kezdenéd óvatosan, de… Nem várok nagy mondatokat. Nem kell tudnod se szakkifejezéseket, se diagnózisokat, egyáltalán még csak rosszul sem kell érezned magad.

Ez egy tévhit (még mindig), hogy segítségre csak annak van szüksége, akinek valamilyen nagy dráma zajlik az életében, vagy valamilyen megrázó tragédiát élt át, vagy súlyos családi sémákból szabadulni képtelen.

És mi van akkor, ha egyszerűen csak nem érzed jól magad? Minden dráma és családi sorskönyv nélkül? Ha jelenleg nehezebbek a napjaid a megszokottnál, ha elbizonytalanodtál valamiben, vagy csak elakadtál?

Mindenkinek van olyan szakasz az életében, amikor jól jön a külső támogatás, dráma nélkül is. Nem kell ehhez semmi különleges trauma. A barátok és a család csak egy pontig tud segíteni, amíg nem gond az elfogultság. Mert ők a körödön belül vannak. Másképp fogalmaznak, másképp látnak, mint ahogy én látlak, ha leülsz velem szembe beszélgetni, és ez így van jól.

Én azt ígérem, hogy teljes figyelmemet, szaktudásomat és tapasztalatomat megkapod, őszintén, elfogulatlanul, amíg közösen dolgozunk az utadon.

Mondd, hogy vagy valójában?