Helyeden vagy?

2025.02.19

,,Katka éppen téblábol az életében. Így hívja ezt az állapotot, amikor majd szétfeszíti a belső nyugtalanság, mégsem jut előrébb. Három gyerek mellett elsődlegesen a hétköznapi teendőkkel volt elfoglalva, csak titkos vágyként gondolt a terveire. Sokáig élt a 'majd akkor' bűvkörében, elbújva a család mögé. Mindig kellett valamit csinálnia, valamelyik gyereket éppen meggyógyítani (sokszor mind a hármat egyszerre), edzésre vinni, lakást rendben tartani. Minden reggel nagy tervekkel ébredt és fáradtan, de csalódottan feküdt le. Majd ha mind iskolások lesznek könnyebb lesz gondolta, akkor tanul még valamit. Amikor iskolások lettek sokat tanult- a gyerekeivel. Majd ha gimisek lesznek, akkor jön el az ő ideje. Gimisek lettek és valahogy mégsem érkezett el az ő ideje. Közben beugró állást vállalt egy közeli kifőzdében, ha éppen helyettesíteni kellett valakit. De teljes munkaidős állásba még nem mehet el, azt érezte. (férje jól keres, de keveset is van otthon). Majd akkor, ha kirepülnek. Elhagyják a családi fészket, egyetemre, esetleg kollégiumba vagy albérletbe mennek, mondogatta magának. A gyerekek egyetemisták lettek, de otthonról járnak az egyetemre. Kényelmes ez így. Nekik. Katka vár. Lassan már nem tudja megfogalmazni, hogy mire, hogy ki ő a gyerekek mellett, és mire vágyik. Frusztráltságot, dühöt, de leginkább szomorúságot érez. Elkezdett állásokra pályázni, de kevés eséllyel. Elmúlt már negyvenöt, nincs csak érettségije, és ugyan jól szervez, jó a problémamegoldó képessége (melyik anyának nem az), nyelvvizsgája és jogosítványa is van, de nem igazán jut el az interjúkra. Nincs szakmai háttere, gyakorlata és sokszor már a kora is probléma.

Most úgy érzi, hogy rossz döntéseket hozott. Elfelejtette a saját életét is élni, a elszaladtak az évek vele, és nem látja, hogy mi lesz. Elbizonytalanodott. Mi van, ha nem lesz szükség rá? Az értékes éveket értéktelennek érzi már, mert a külvilágtól az elutasításokat kapja csak. Eljött a segítségkérés ideje."